mikvagymuk

Jég

Krétakörös színészeket én nagyon csipázom. Olyan természetesen tudják eljátszani a szűzet, a kurvát, a gengsztert, a papot, a szerelmest, a bolondot. Különösen szeretném megköszönni a tegnapi estét Csákányi Eszternek. Mintha radarral szúrta volna ki lelkiállapotom, és leírta a bűvös mondatot: Ne félj!

Mondruczó Kornél amúgy nem százas. Ezt már többször bebizonyította. Beteg, perverz, erőszakos egy darab, sok beteg poénnal, fricskával, nagy összeesküvés elméletekkel az összeesküvés elméletek készítőiről. Jó groteszk.

Nekem kicsit hosszú volt az első félidő, brutál sok szexel, meztelen testtel. Nem vagyok konzervatív, de minek ezt? A másodikban aztán az összes moralitást megkapta a kedves néző.

A darabhoz kellett volna némi előképzettség, hogy az orosz történelem, politika összes poénját értsem, de így se volt rossz.

Zene: tuti szupi

Ja, és nem ajánlom a babzsákon ülést az első sorban senkinek. Nagyon fárasztó.

Elkártyáztam gyenge szívem

Suhogasd szoknyád Hajnal!

Pálinkát lehelek rád szelíden

Megháglak, nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, Vodka világa

Nevetés véled az élet

Tejszínű szűzek a volgai fák

És egyszerű ez az élet.

Lebukik fejem és úgy zokogok

Haloványul bennem a bánat

Veretik körülöttem az ősi dobot,

Hajnal rohanok teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege

Hitemet hírdeti híven

Katakombálvány légy fekete,

Hiszen elkártyáztam a szívem...

Rájöttem, hogy miért érzem magam sokszor ok nélkül jól a munkahelyemen. Ugyanúgy mint Vallekildében itt is körülvesz a zene. Míg mások rém idegesek lesznek egy nagy beénekléstől, skálázástól, nagyzenekari próbától, a liftben szóló pop zenétől, a kamara daraboktól, addig nekem természetes közeg, friss levegő a zene.

Ez volt az utolsó szó, amit hallottam a sötétben. Pillanat

De legalább nyomot hagytam, abban biztos vagyok

- De tényleg honnan tudod valakiről eldönteni, hogy gengszter vagy sem, hogy karácsonykor megkapod a fejét egy dobozban?

- Megkérdezem tőle.

- Persze, biztos válaszol majd, hülye újságíró vagy. És mégis hogy kérdezed meg?

- Eszel sok pastát, csíkos öltönybe jársz? És ha megjelenik, Moricone zenéje csendül fel a háttérben. Amúgy egyik se jellemző rá. De mondjuk a munkája...

- Én inkább megkérdezném, hogy milyen zenét szeret, hova jár szórakozni és kik a barátai.

- Kvázi ezeket meg se kérdeztem még, pedig esküszöm beszélgetünk. És egyébként sincs bajom a gengszterekkel, Marlon Brandoba pedig szerelmes vagyok.

Elvittem kedvenc anyajegyemet megmutatni doktornéninek, aki lazán közölte:

Szilvia, ez nem anyajegy, hanem egy jóindulatú daganat. Oly könnyedén, lazán mondta ezt, mint ahogy én reggel rendelem a kávémat egy cukorral és kis tejjel. Ok, tudom, hogy ez olyan gyakori, mint a nátha télvíz idején, na de akkor is, a bőrömet viszem a vásárra- szó szerint. Utasítás: vigyázzak, de nagyon rá, mert bármikor bármi lehet belőle. Of course.

Természetesen nővéremmel osztottam meg legelsőként a szuper hírt. Reakciója: há erre innunk kell. Csúnyán meg is ünnepeltük.

Pont pár napja kérdezte egy közös barátunk, hogy honnan is van ennyi energiánk. Pörgünk, forgunk, nem pihenünk, ritkán fáradunk. Ha én energikus vagyok, akkor nővérem a fénysebesség. Arra jutottam, hogy génjeinkben kódolva a rövid, de eseménydús élet. Egyikünket se hatja meg a tudat, hogy hamar halunk, annál jobban szeretünk élni. Bár ez roppant fárasztó lehet másoknak.

korai bevásárlás a piacon

futás a Szigeten-egy kör

ebédfőzés, vendég fogadás, beborozás-mediterrán teraszos cucc

munka délutántól- bortól másmorosan, ámde kreatívan

este-alvás

kerek

szép és jó volt az estém: olyan igazán nyugodt, kicsit zsizsgős, vidám beszélgetéssel és édes álommal.

Jó kedvem lett. Megint.

Annyira romantikus programokat találtam ki magamnak hétvégére, hogy majdnem megkérdeztem magamtól, nem akarunk-e járni.

A színek fogtak most meg leginkább Párizsban. Konkrétabban a kék. Legelőszőr a Notre Damme üvegablakának gyönyörű kékjét láttam meg. Aztán. Nem akartam kihagyni a világ egyik legjobb múzeumát, mivel többször voltam itt, ezért tudtam pontosan, hogy csak az impresszionistákra vagyok kíváncsi. Aztán, ahogy rohantam át a Museé D'Orsay termein, egyszer csak katt. Kék. Van Gogh szobája. Jaj, nyitott száj, csorgó nyál, ezt akarom nézni, beszippantanak a színek.

Persze a többit se hagytam ki: Champs Elysees, Sacra Coeur, Tuileriák, Louvre

Kávé és croissant a kézben a Szajna partján.

Szerelemben élni volna jó...

Nem előszőr láttam már, ezér nagyobb elvárással mentem el megnézni. Nem kellett volna.

Darabról: aktualitását bőven elvesztette, már nem nagyon érdekel a 2 évvel ezelőtt történt politikai események, bár értem én, hogy azóta sem változott semmi. De Térey bácsi frissíthetné anyagát. A poénok azért még most is ütnek, a karakterek zseniálisak.

Színészek: kicsit még nyaralnak. Mintha nem koncentráltak volna, bár nagyon nehéz a szenvtelen sítlus, de senki se hozta a legjobb formáját. Bakik, nevetések, kis ripacskodás. Persze a sztárok, sztárok: Csányi Sanyi nem volt rossz.

Rendezés: a kiállunk és szavalunk sítlus nekem nem jön be, a posztmodern színházosdi. Klasszikus, unalamas, de leginkább élethez közeli rendezést szeretem. Ebben a darabban csak néha volt ez jelen.

Színház: meg kell jegyezni, hogy a Radnótiban mindig baszott meleg van, szauna fíling, és a lábam a nyakaimban. Kis szenvedés, de sokszor megéri.

A darab tavaly szuper volt, de nagyon. Legkedvesebb előadásom volt, ezért akartam újra megnézni. Kár volt lerombolni az élményt, és kár így ebben a formában tovább játszani.

Szóval az úgy kezdődött, hogy átjött barátnőm, kinyitottunk egy üveg pezsgőt. Aztán kitaláltuk, hogy milyen szuper kaja a bundáskenyér, hát jól megcsináltuk. És áthívtuk barátainkat, akik jöttek is. Sok vicces ember kislakásomban, jó sok borral. Totál berugás lett a vége. Én egyik barátom nyakába kötöttem ki, de hogy hogy kerültem oda, na arra már senki sem emlékszik. Aztán jól hazazavartam mindenkit ájulásom határán. Hihi. Sikerült hullára berúgnom saját lakásomban először. És rájöttem: kibebaszott messze van a 30 négyzetméteres kecóban az ágyam a WC-től.

Kemény egy reggel volt-remegő kéz, kávé és víz szorongatás egész nap.

Soha többet nem iszom. Mondom ezt jó egy hónapja már.

Az előítélet mibenlétének és megszűnésének rövid példázata:

Többször-és legutoljára Dániában-kaptam meg azt a mondatot, hogy "Te nem is vagy tipikus pesti" persze vidékről származó barátaimtól. Szokásos válaszkérdésem, hogy: milyen a tipikus pesti? Szokásos válasz: olyan nagyképű izé.

Na, jó.

Barátnőm egy ideje életét Pesten tölti, vidéki városból emigrált. Jó sok emberrel megismerkedett, többé és kevésbé. Már nem tartja olyan nagyképű izé embereknek a pestieket, mivel lett 2-3 igazán közeli barátja is. Vagy lassan ő is nagyképű pesti izévé válik. Who knows? But:

Sétálunk erdőben pesti barátommal, és emigrált barátnőmmel, amikor is pesti barátom kinyilatkozik: nekem tuti vidéki feleségem lesz. Miért is? - jött egyből a kérdés. Mert ők olyan háziasak, főzősek, gondoskodók, izé. Na bazdmeg. Aztán meglátta emigrált barátném bombarobbantott szobáját, és dobott egy seggest. Ennyit a rendes vidéki lányokról.

Lábjegyzet: Pesten és Budán tényleg sok a barom. Azért, mert sok a barom. És sok baromból több a barmok előfordulási aránya. Míg Alsózsolcakeresztesfürdőn, ahol 132 lelket számolnak, lehet, hogy csak 133 barom van, de székesfővárosunk 2 millió+ÁFA lakosa közül legalább ennyi lehet barom . És jó sok rendes vidéki jány van.

BÚÉK mindenkinek!

Egyes helyeken az esti vacsoránál a fiúgyerekek bűnvallást tesznek apjuknak az elmúlt évre vonatkozóan (ezt többnyire az apai tányér mellé helyezett levélben teszik meg). Ilyenkor az apa természetesen megbocsát és az évet tiszta lappal indítják.

Munka: rendben, fejlődőképes vagyok. Tudom, hogy mik a hibáim, azon dolgozom.

Lakás: lakásszerűvé alakult, állandó vendégsereg, ritkán vagyok egyedül.

Pasik: jönnek mennek, semmi említésre méltó (mármint vállalható kapcsolat)

De ha egyedül vagyok: akkor főzök- és már egyre több mindent tudok: rakott karfiol, lecsó, tonhalsaláta, húsleves és tiramisu bajnok vagyok. Anyukám szerint lassan férjhez mehetek.

Uncsi? Ugyan, még élvezem.

A legjobb a depós őszben és télben, hogy lehet jó sokat színházba járni.

Hurrá, elkezdődött a színházi szezon.

Elsőként a Hat hét hat táncot néztem meg.

Rövid recenzióm:

A két színész zseniálisan játszik, bár iszonyat elfogult vagyok mindkettővel-Vári Évával és Kulka Jánossal szemben is.

A darab nem rossz, de nem is a legjobb. Néha nekem sok volt benne a nagyon egyszerű, kakipisiszex szerű humor, ami az olcsó sikerre hajaz.

A rendezés: a táncokon még lehetett volna kicsit csiszolni, a vége meg egyszerűen egy nagy hányás giccs. Állunk a teraszon, naplemente, egymást öleljük, mindjárt meghalunk. Hatásvadász. És végig vártam a feszültség csúcsát, a nagy drámát, de csak nem jött el.

Amúgy szerettem a darabot, ajánlom másnak, és nagy színházi éhezés után remek elsődarab választás volt.

A következő hetek: Asztalizene, A Jég

részletek később, bővebben.

Jó, sokan mondták már, hogy beteg dolog, de én tényleg élvezem, amikor a szervezetem tocsog az adrenalinban. Szeretem a munkám. Szerettem az utcán lenni, gyorsnak, pontosnak és elsőnek lenni. Szeretem a pittyegést és a piros lámpa kigyulladását-On Air.

Ne értsen félre senki, azt nem szeretem ami történik. Nem szeretem, hogy egy rakás hülye gyerek szétbassza az Andrássyt és a gyönyörű belvárost. És nézeteikkel sem értek egyet.

De nem tudom elmondani az érzést, amikor adásban vagyok, vagy interjút készítek, vagy valami fontosat megtudtam. Igen, türelmetlen vagyok. Ezt az utóbbi időben sokaktól-főként férfi emberektől-megkaptam. De türelmetlenségem újságírói. Soha se bántó, csak kíváncsi.

És így szeretek élni, szeretem a pörgést, a tempót, a sportot, az embereket, az adrenalint. Majd lelassulok, megnyugszom, lehiggadok egyszer. Talán. De lehet, hogy örökre újságíró maradok.

új mantrám van-egyszerűen nem megy ki a fejemből, ha már jól belement, akkor ím legyen:

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag  voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)
 

Hé Hajós!

Álltam az ismert világ legnyugatibb csücskén, és néztem a TengerÓceánt, a végtelenben ért véget. Gondolkoztam, hogy kivel szeretnék most  leginkább a semmibe bámulni-családdal, barátokkal, veled vagy egy kósza szeretővel? Aztán persze eszembe jutott Szindbádod, és hogy az ember mindig egyedül van legbelül. Most elfogadtam, és megnyugodtam. Jó volt ott egyedül állni, nem hiányzott senki és semmi. Mindenki bennem van. Te pedig minden egyes csepp vízben.

Tóth Árpád is jól megmondta

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
 

Ismét beleszaladtam a pasi nélküli költözésbe és felújításba. Hálajóégnek barátnőim óriás segítségével azért sikerült átvészelnem. De ilyenkor mindig felhívom jóanyám, és kérdőre vonom, hogy miért nem sikerült egy bátyát vagy egy öcsit abszolválni, aki fúrna, faragna, cipekedne, stb.

Amúgy pedig tényleg tök vicces a szakikkal és a műszaki boltokban az eladókkal beszélgetni a vízelvezetőröl, tömítésről, csövekről és fugákról. Nagyon durván idióta fejet tudok vágni egy-egy keresztkérdésnél.

De! Mindjárt totál kész a kecóm. Nem engedek semmi pasit beköltözni, csak csaj tanya lesz szigorúan!

Kedvenc alap tézisem Dudustól:

Baszom a belsőt, ha baszom.

Fordítás: nem számít semmit a belső érték, ha nem párosul hozzá egy überszexi külső. Mert együtt élni-és kefélni- csak így lehet jól.

Csak egy rövid helyzetkép

Sziget: Mert kell egy hét együttlét

Dánia: Mert kell pár nap együttlét

Lakás: van vackom, fészkem, otthonom. Jipi!!!

Munka: alakul,már nem ultrabrutál szörnyű, csak középszar

Pasi: minek? Amúgy életem egyik legviccesebb pasizása a napokban történt-hol máshol, mint a Tescoban. Alap.

24 órában 24 Órát nézek. Szánalmas rajongó lettem. De hálistennek a baj nem jár egyedül, belerántottam Nyesztert is. hihi.

Az okosságnak számos formájával, megnyílvánulásával és hiányával találkoztam már. Olyan nehéz eldönteni, hogy valaki okos, inteligens, művelt vagy nagyon jó emberismerő.

Azt hiszem, NagyK az egyik legokosabb ember, akivel valaha találkoztam. Nem szociális, de pár perc alatt az ember veséjébe lát, nem szószátyár, de tudja a legapróbb részletekig, hogy hogyan működik a világ, hogyan rakták össze. És még a jövőbe is lát.

Engem Ő nevelgetett a sajátos modorán. Utolsó tanácsával is a közepébe talált.

Szilvi! Egy valamire kérlek, ismerlek, és tudom, hogy milyen hamar mondasz véleményt. Az új munkahelyeden ezt kérlek ne tedd, ne hangoztasd, hogy kiről, miről mit gondolsz. Nem tudhatod, hogy ki hogyan gondolkozik. Eddig védett környezetben voltál, most nem így lesz.

Úristen, mennyire igaza volt! Azt érzem, hogy mindenki méreget, tesztel, dobozba tesz. Én pedig harapom a szám, ha buziznak, cigányoznak, komcsiznak. De tényleg ez a helyes? Csendben megjegyzem, hogy ki melyik csapatba játszik, és aszerint dolgozom? Minden szavam patikamérlegen kimérve, nem mondunk véleményt, mégha kérdeznek se. Bár egyvalaki már megjegyezte, hogy ez a csaj biztos egy emancipunci.

Uh, most tényleg nagyon elveszettnek érzem magam. És még a trénerem sincs velem.

Amúgy NagyK ennél jóval több méltatást érdemel, de közösségi oldalakon ilyet nem teszünk.

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet
Veled táncolni sohase félek
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj
Királynő vagy, de én a király

A napokban megpróbáltam összeállítani elmúlt éveim- és talán egész életem-pillanatait. Azokat az emlékeket kerestem, amelyeket szeretnék újraélni, amikor a nagy film pereg. És ha már a nagy film főszereplője és egyben rendezője is leszek, akkor biztos bekerülnek vágatlanul. Mert most is emlékszem a fények erősségére, a levegő illatára, a hangok mélységére és minden apró kicsi részletre. Rossz napokon percről percre végignézem magam, amikor a Vatikánban egy padon könnypotyogva nevetek, amikor a telepen naplementében, mezítlábason hallgatom, hogy kell egy ház az óceán partján, és amikor egész napi vitorlázás után nem sikerül kikötni a THEbarban...vetít az elme.

Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy mi a legfontosabb dolog számomra a világon, akkor-hánnnyatok le, de a barátság, szerelem, egészség, család témakört mind beelőzné a -sport és a mozgás.

Akik közel állnak hozzám-anyukám, tesóm-azok elfogadják, és zavarnak mozogni, ha látják a mehetnékem.

Pasi? Első a sport. Mert sport nélkül kattogok, pasi nélkül sportolok :)