Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet
Veled táncolni sohase félek
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj
Királynő vagy, de én a király
A napokban megpróbáltam összeállítani elmúlt éveim- és talán egész életem-pillanatait. Azokat az emlékeket kerestem, amelyeket szeretnék újraélni, amikor a nagy film pereg. És ha már a nagy film főszereplője és egyben rendezője is leszek, akkor biztos bekerülnek vágatlanul. Mert most is emlékszem a fények erősségére, a levegő illatára, a hangok mélységére és minden apró kicsi részletre. Rossz napokon percről percre végignézem magam, amikor a Vatikánban egy padon könnypotyogva nevetek, amikor a telepen naplementében, mezítlábason hallgatom, hogy kell egy ház az óceán partján, és amikor egész napi vitorlázás után nem sikerül kikötni a THEbarban...vetít az elme.
