mikvagymuk

Annyira hiányzott az elmúlt hetekben, hogy már-már depresszió rohamokat kaptam, aztán amikor ott voltam, azt hittem belefolytom azonnal magam a 20 centis mélységbe.

Nem tudom, ezt a két érzést hogyan fogom kibékíteni egymással, de kell a nyugalom.

Sokszor próbáltam már deffiniálni szívemcsücske csücskeségének mikéntjét. Megint elállt szavam a Szigeten-olyan szép, olyan zöld, olyan kék. Annyira az enyém.

És én olyan vagyok, mint a Sziget: se nem pesti, se nem budai, mégis szerves része a fővárosnak. Egy kis sziget a víz közepén, senkihez és semmihez se tartozik, mégis mindenkié.

Újra a média fenegyerekei között pörgök, töltöm mindennapjaim.

JAAAAJ. Elnézést kívánok mindenkitől.

Szösszenet

Amikor valami vagy valaki hihetetlenül fáj, akkor megnémulok. Ez volt blogtalanságomnak oka is. Szép lassan gyógyulok, szép lassan kiírom magamból.

Szindbád lelkű barátom mondása, hogy az ember egyedül születik és egyedül  hal meg.

A két legfontosabb esemény között csak időt töltünk másokkal, és próbáljuk elhinni, elhitetni, hogy nem vagyunk egyedül. De az ember mindig egyedül van. Úgy igazán, mélyen, legbelül.

Ez annyira kiábrándító, annyira pesszimista és annyira igaz.

A kreativitásnak nincs határa. Francia hét van a konyhán.

A menü:

- Francia saláta, rántott párizsi, francia krémes

A végén pedig még a konyhás bácsival is lehet franciázni...

A csajok szempontjából egy valami nagyon durva (kismintás közvéleménykutatás alapján): egy szem fiúgyermek anyukájával jóba lenni az adott férfiú barátnőjének. (kvázi: anyós-meny kapcsolat)

Ha én egyszer anyuka leszek, akkor vagy nagyon gyorsan szülök még pár gyereket, ha első gyermekem fiú lesz, vagy beadom valami spártai katonai nevelőközpontba 3 évesen. Jó, úgy is az lesz, hogy persze rohadtul elkényeztetem majd én is.

A legdurvább sztori, amit hallottam (tényleg nem velem történt), hogy anyuka takarítás címszóval felszedegette az ágy körüli papírzsebiket az ivarérett kisfia (kb. 30 közepe) hálószobájából, miután az egy lánnyal hált.

Jó, a fiúkat se irígylem, hiszen nekik a barátnő, anya kapcsolat között kell ügyesen lavírozni, úgy, hogy senkit se sértsenek meg, béke legyen, holott ez képtelenség.

Veszett fejsze nyele. Olyan, mint apóssal pacsizni egy reggeli dugás után.

A munkába érkezésem 15 perccel hosszabb lett, mivel " az út minősége miatt a 73-as buszoknak forgalomkorlátozás van érvényben". Leszakad a pofám.

Ez annyit tesz, hogy 15 perccel aludhatok kevesebbet. Ok. De meddig? És esetleg valamikor elkezdik az út minőségét finomhangolni?

Megint az állam esett le: színes kis mesevilágba csöppentem London utcáin. Lenyűgözött a forgatag, a multikulti, a British Museum, a tisztaság, és a metropolisz mérhetetlen nyugodsága.

Jó turistának lenni a világban...

Mostanában ugye-munkámból adódóan-egyre többen teszik fel a kérdést, hogy hogy jött ez az egész, miért foglalkozom ezzel, egyáltalán miért érdekel a téma.

Azt már rég nem mondom, hogy mert szociálisan érzékeny vagyok, mert az annyira tré. De ezekre a kérdésekre utálok válaszolni, mert valahogy nekem annyira természetes.

Aztán mostanában, hogy elég sok szakirodalmat olvasok a korai fejlesztésről, együtt nevelésről, az előítéletek kezeléséről, rájöttem a válaszokra. Egyetértek azzal, hogy az integrációt a lehető legkorábban kell elkezdeni,azt hiszem élő példa lennék.

3 éves koromtól minden nyaramat Abádszalókon töltöttem. A helyi erőkkel bandáztam a nagyréten. Ott soha nem volt kérdés, hogy ki, kicsoda. Egyedül én voltam a pesti lány, akire mindig furcsán néztek, aki furcsán beszél, és nem ért egy csomó szót. 4 éves koromba vallott szerelmet először egy férfi nekem (hat éves lehetett), elutasítottam. Cigány fiú volt. Nem ezért mondtam nemet, mert bár a barna bőre, nagy fekete szeme, kócos haja nagyon tetszett, az orra mindig folyt. Nem azért mert cigány volt. A pesti oviban ért trauma Tóth Tomi állandóan folyó orrától, és a darázsfülű (értsd: zsíros a füle) Petitől. Fújjj. Így el kellett utasítanom vidéki udvarlómat, mert emlékeztetett TT-re. (By the way: a dánok folyamatosa taknyosak, és egyik se bír zsepit használni, bár telne rá)

A szüleim sohase tudták nyáron hol vagyok, örültek, hogy a levegőn, és főleg nélkülük megvagyok. Apám nyílván kiadta a falu apraja nagyjának, hogy az ő kislányára aztán mindenki vigyázzon. Erre nincsenek bizonyítékaim, de ismerem a stílusát.

Aztán teltek múltak az évek, és egyszer csak találkoztam, akkori munkám során egy nagyon durván karizmatikus roma újságíróval. Egyből minden eszembe jutott. Minden jó. Nyár, a nagyrét, a nagy játszás, a szerelem, a szabadság.

Hát így. Aztán jött a mocskolódás, gyűlölközés, sztereotípiák, előítéletek. Akkor döntöttem, ez nem hagyhatom magam mellett elmenni. Egy gyerek nem tehet semmiről, arról se, ha csöpög az orra.

Napokban lejátszódó párbeszéd:

(Háttér: lakáskeresőben és esetleg majd felújításban vagyok. Egyik dán barátom hasonló cipőben jár, a lakást már megvette, éppen felújítja)

Sz: -Hogy halad a lakás?

J:-Lassan, tapétát szedek le, falat rombolok, festek, kicsit fárasztó munka mellett.

Sz: -Miért nem fogadsz fel munkásokat, és bízod rájuk?

J:-Itt ez nagyon drága, az adót utánuk fizetni.

Sz:-Ja, persze, persze ez Dánia. De akkor miért nem fogadsz fel magyar munkásokat, elég olcsón kijönnél.

J:- Akkor rossz helyzetbe hoznám a dán munkásokat, tőlük venném el a munkát. Inkább csinálom egyedül.

Sz:-Nézd globálisan a dolgot, így a magyar munkást is megfosztod a pénztől.

J:-Na jó, hagyjuk, úgyse érted. Itt Dániában, aki nem engedheti meg, hogy munkaerőt alkalmazzon, az maga csinálja.

Na, itt tartunk, itt tartanak. Adó befizetve, protekcionizmus a köbön.

Kérem, hogy Ön vagy valaki mondja meg, hogy miért kell a BKV járatokat ritkítani?

A város járhatatlan, és tényleg inkább hagyja otthon mindenki a kocsiját, hiszen majdnem kollektíven beledöglöttünk a levegőbe, szóval olyan klassz lenne tömegközlekedni. Ha kell bakker, fizetek akár többet is. Vagy kezdjenek el dugódíjat, behajtási vagy kamion díjat szedni, és az mehet a BKV-nak. Nekem tök mindegy, de azért ezt ne már. Hogy még több autós legyen, kösz nem.

Üdv: SSZ

Lehet, hogy a gazdasági visszaesés egyik alapvető oka a hozzáállásom a pénzhez mint olyanhoz. És mivel megfigyeltem, hogy többen hasonlóan vélekednek, ezért csoportos garázdaságról, nemtörődömségről beszélhetünk. Nem számolom soha, hogy mennyi pénzem van: ha van, van, ha nincs, akkor kicsit szorongunk. De ha van, akkor soha se nézem, hogy mi mennyibe kerül, ha megkívánok valamit megveszem, ha megtetszik valaki, megveszem, meghívom barátaimat, kölcsönadok, és soha se nézem pontosan kinek, mit, hogyan adtam. Egyszer élünk jelszóval, a takarékosságot, spórolást nem ismeri szókincsem. Aztán a hónap utolsó 10 napjában rendszeresen nincs zsé. A családomra úgy általában jellemző ez a habitus. Az utolós kékvérű dzsentrik. Ezért ódzkodom a hitelfelvételtől. Ezt rengetegen már megtették itt Dzsentriában, szopunk is mint a torkosborz. Mit tegyünk? Ezt kaptuk örökségnek.

Talán Keresztelő J. lehetett a névadója-vagy legalább is ő is arra járt akkor-, annyira telibe találta őt neve. 30 felé közelít, de valahol 15 körül leblokkolt a nagy társadalmi, szociális gyüzsgés hevében. Néha kedvelem, de legtöbbször nem bírom elviselni. Ismét összetalálkoztunk egy belvárosi szórakozóhelyen, trendi, vidám színek, gatya seggközépig fel vagy inkább lehúzva, kicsit spicces állapotban, dumál, dumál, és dumál. Na persze, hogy észrevett, és azonnali közlési inger jött rá: "a Zsozsóval múlkor a Feca szülinapján úgy beba, hogy a Tyu azt se tudta, hogy Lala meg... " Persze senkit nem ismertem az izgi történetek főhősei közül, agyam rég máshol, arcomra kiült a begyakorolt félmosoly, amelyről a legtöbb ember azt gondolja, hogy kedves érdeklősét takar. Egyedül barátnőm jegyezte meg később, hogy mennyire türelmesen tudom hallgatni az idiótákat. A második közlési ingernél rontott el mindent: "Menjünk a Csacsiba, mert a VV Patinak van a szülinapja, de ott bameg ott lesz mindenki, aki számít, aki ezt a várost igazán mozgatja. Jaj, de én már úgy beba. Biztos nem természetes halállal fogok meghalni. " Mennyire igaza volt. Kiment a mosdóba, én utána. A hangtompítót szépen lassan felcsavartam, és egy halk kattanás után a tükrön folyt végig a kiloccsantott agyveleje.

Viktor Pelevin könyvében biztos így történt volna. Vagy hogy az örök klasszikus Woody-t idézzem: Bárcsak minden ilyen egyszerűen menne...

A közmédium egyik kedvencemmé lépett elő, egyre színvonalasabbak a műsorok, és végre lehet igazi riportokat is elcsípni. A lövöldözünk, partra szállunk, baszunk-ot sugárzó csatornákról el lehet-és érdemes-kapcsolni.

Nagy riszpekt a tegnapi Szempontnak például. Szanyi és Toller elvtársak hozták a formájukat: cigiztek a tilosban, és még ők akarják az ÁNTSZ-t beperelni, vicces egy társaság. Egyedül a főváros második embere bírta azt mondani, hogy szorri, befizetem a jogos bűntetésem.

Ilyenkor szokták azokat a frázisokat mondani, hogy fejétől bűzlik a hal, hogy tényleg morális válságban az ország, és hogy ezért tartunk ott, ahol.

De tényleg, ne már.

Ja, és ezek az emberek fognak majd arról szavazni, hogy az éttermekben, szórakozóhelyeken, kocsmákban tilos legyen a dohányzás? Pedig én már erre várok évek óta, megérkezzünk Európába.

Újraegyesülés party második otthonomban.

sok pihenés, nevetés, beszélgetés, zene, zene és sport. Nagyjából ilyen szarul telt a négy napos dán kirándulásom.

Furcsa volt, hogy valaki megkérdezte, hogy ilyenkor mi mit csinálunk az erdő közepén, szívunk? Valószínű én is ezt gondolnám, sőt mindenki más, aki nem próbálta a népfőiskola fílinget. Erről viszont nehéz beszélni, mert túl nyálas és csöpögős lenne az egész. Ki kell próbálni.

Viszont Dániáról pár érdekes történet:

1. Minden oktatási forma, mindenkinek (legyen külföldi akár) ingyenes. Sőt, ha valaki egyetemre jár, az még pénzt is kap érte, nem is keveset.

2. Munkanélkülinek, hajléktalannak elég zsír lenni, bőven jutalmazza az állam.

3. DE! Mivel valószinű a fentebb említett jóléti programok miatt sok bevándorló érkezett, ezért egy meglehetősen furcsa törvényt vezettek be: Külföldi párok, vagy ha az egyik fele a párnak külföldi, addig nem házasodhatnak meg, amíg nem érik el a 24 éves korhatárt. Hogy miért nem máson változtatnak, és hogy ez mire jó, és hogy miért pont 24, na, ezekre senki se tud válaszolni. Csak a szélsőjobb hatalmon lévő párt egyik illogikus és rasszista intézkedése. De a pénz azért még így is jár mindenkinek állampolgárságtól függetlenül.

Furcsa néha ez a jóléti társadalom.

Ha én lennék Ön csak egy napra, akkor azonnal átalakítanám a várost, de úgy, hogy másnap rá se ismerne Honderünkre.

Mostanában sokat utazom taxival, és egyetlen szórakozásom, hogy megkérdezem tőlük, hogy hogyan alakítanák át a város forgalmát. Ők ugyanis percre pontosan tudják, hogy mikor, mi történik Budapesten és környékén. A legtöbb esetben mindegyik ugyanazt az 5 dolgot mondja, és mindgyik így kezdi:

-Ha most komolyan kérdezi, akkor elmondom, hogy bár én autós vagyok, ebből élek, de biztos kitiltanám a kocsikat a belvárosból, vagy pedig magas belépési díjat szednék.

Aztán: körgyűrű befejez, bármi áron, kamionok kitilt.

Több busz és biciklisáv.

Nagyjából ennyi.

Szerintem, ha egyszer behívna egy órára elbeszélgetésre egy taxist, egy biciklisfutárt és egy diákot, akkor átfogóbb képet kapna a főváros életéről, és arról, hogy hogyan kellene elkezdeni.

Sok sikert, üdv: SSZ

u.i.: Ja, és azért utazom taxival, mert Ferihegyre járok, és oda elég gyatra a tömegközlekedés. Mielőtt bárki szememre vetné, hogy én is csak szennyezni tudok.

alapjáraton csűlölöm a reklámokat, mert szarok. Tisztelet a jóknak. De azok meg nagyon jók.

Két legkedvesebb reklámszövegem ( és még a termékre is emlékszem, szóval kapja be minden szakember, aki azt mondja, hogy a jó reklám azért nem hatékony, mert a termékre magára nem emlékszenek a fogyasztók, csak arra, hogy vicces a cucc):

1. When was the last time when you did something for the first time? - valami ilyesmi. Ezen mindig el szoktam gondolkozni. Ha ezt a fejedben tartod ezt a kérdést, akkor akár még érdekes is lehet az élet. Én pl.: capoeiraztam legutoljára legelőször. Vagy legelőször legutoljára.

2. Az emberek napenergiával működnek.

Na ugye ezt egy hüllőnek nem kell megmagyarázni, hogy miért élete egyik mondata, és hogy miért is értek vele maximálisan egyet.

Amúgy a megoldás: Dzsoni Vóker és Merell túracsuka

Kedvencem a 3-4 betűs rövidítések. Tudniillik, itt így trendi beszélni, ez jelzi, hogy Te mennyire bennfentes vagy, és hogy egy nyelvet beszéltek, megkülönböztetve ezzel magad a pór néptől.

-Az Attila ma nincs a KESZ-nél, mert a SOKSZI-ba van egész nap.

-Anyád! Velem ne beszélj így, mond ki rendesen a szavakat!

-Tehát egész nap fénymásol. (merthogy a Sokszorosítóban dolgozik....a KESZ-t még mindig nem tudom, hogy mi a halál-talán: Kurvára Egésznap Szemitsze csinálok osztály)

A második kedvencem: itt mindenki, mindenkinek köszön, függetlenül attól, hogy ismeri-e az illetőt. Jó, hogy csak 800 ember dolgozik itt, de mindegy, mert összetartunk. Ja, és nem akárhogy-pertu-szia a 20-tól a 70 évesig, mindenkinek mindegy, hogy pasi vagy nő az illető. Védekezési technikám: vagy nem köszönök vissza, vagy elkezdem magázni. Hogy jön ahhoz egy idegen, hogy tegezve megszólít!?

Az épület bár impozáns, szörnyű lehúzó belülről. Kis lukak, cellák,  tűzfalra néző ablakokkal, állandó sötétség birodalma, amit folyamatos lámpaégetéssel kell kompenzálni. Itt mindenki dohányzik, de folyamatosan, nap végére olyan a szagom,,mintha egy kocsmában ültem volna 10 órát. Törvények, szabályok leszarva magas szinten is. Igazi 70-es évek hangulata, vadkelet. Bár akkor konkrétan még nem éltem, de gondolom kb. ilyen lehetett. És a 70-es évekkel mi jár még együtt? Na mi? A kötelezően príma, és majdnem ingyenes menza, Laci bával. 10-20 étel közül lehet válogatni minden nap, a kímélőtől a pacalig, ától zéig minden. De! Nem haladja meg az 500 forintos árat egyik menü sem, amely ráadásul akkora adag, amit csak egy egész vízilabdacsapat tud csak megenni egyszerre. 700 forintból levest, főételt és desszertet is lehet kapni. Éljen! De szeretek csinovnyiknak lenni.

Ja, és Laci bá nagyon tuti. Minden csajjal smúzol, ismeri a hivatal összes dolgozóját név szerint, mindig ajánl valamit személyesen, és már azt is tudja, hogy én mindig csak fél adagot kérek rizsával.

Köszönöm a Kritikus Cangás Tömegnek, végre valaki csinál valamit. De nem késő kicsit? Bocs, de én is kritikus vagyok, sőt sokáig azt gondoltam (gondolom), hogy a Gabi-Gabi pénzeli a Zöld szervezeteket is, azért volt mindenki kusssban. Jó, tudom, összeesküvés a köbön, de a Greenpácsésok miért csak hidakhoz kötik ki magukat nyáron? Ennél lehetnének kicsit konstruktívabbak is. Pl.: Feljelenthetnék a Gabit életek veszélyeztetése miatt. Én már rég megtettem volna, csak ugye kínos lenne a munkám miatt a szitu.

Szmog Stop Hajrá!

P. S.: írtó durva volt a hétvégén a szigetkört nyomni, folyamatos hányógörcs kerülgetett. És nem a kondimmal voltak a problémák.

A bürokrácia és a durva szex kapcsolata: perverz mindkettő.

Jaj a rendszernek, belülről ásom. Ilyen amikor egy újságírót beengednek a a barikád túloldalára.

Apró kis gyöngyszemek a hivatali életem mindennapjaiból:

A cigánysoron dolgozom. Ez nem vicc, mindenki így hívja házon belül is. Fiatalos, pörgős csapat, egyedüliként a hálózatban. Ezért mi tényleg 3H-sok vagyunk (halmozottan hátrányos helyzetűek). A menzán lehet a leginkább ezt tetten érni. Amilyen gyilkos szemmel néznek ránk a többiek, amiért mi dolgozunk, és még szeretjük is munkánk gyümölcsét. Ja, és nem a 70-es évekből ragadtunk itt, mint a dekoros művirág a népmesemotívumos vázában.

És akkor most diktálok:

Találjuk ki: írd azt, hogy, nem, nem inkább azt, nem, ez a legjobb, hogy...

Annyira kedves, amikor valaki más válaszol a címzett helyett. Főleg, ha még a szexusok sem egyeznek. Egy lány, csak lányos szöveget tud megfogalmazni, sosem lesz faszis (sajna!). Fújjj a soviniszta fejemet.

Egy kicsit megzuhantam, okát még elemzem. Jó, biztos mostanában túlkapás volt a rossz részéről, de ezt már szoktam. Most mégse megy a túllépés. Leragadtam, mintha súlyzókat kötöttek volna a karomra, lábamra, és bebasztak volna a déli partról. Fullad, fullad, de épp nem hal meg, mert a víz mégse lepi el teljesen. De azért minden mindegy hangulat van.

István valahogy megviselt. Nagykifli szerint feleslegesen húzom magam a történteken. Mégis ez tette fel a pontot az iíííí-re.

Szeretet hiány a köbön, szeretet vámpír.