Jó, sokan mondták már, hogy beteg dolog, de én tényleg élvezem, amikor a szervezetem tocsog az adrenalinban. Szeretem a munkám. Szerettem az utcán lenni, gyorsnak, pontosnak és elsőnek lenni. Szeretem a pittyegést és a piros lámpa kigyulladását-On Air.
Ne értsen félre senki, azt nem szeretem ami történik. Nem szeretem, hogy egy rakás hülye gyerek szétbassza az Andrássyt és a gyönyörű belvárost. És nézeteikkel sem értek egyet.
De nem tudom elmondani az érzést, amikor adásban vagyok, vagy interjút készítek, vagy valami fontosat megtudtam. Igen, türelmetlen vagyok. Ezt az utóbbi időben sokaktól-főként férfi emberektől-megkaptam. De türelmetlenségem újságírói. Soha se bántó, csak kíváncsi.
És így szeretek élni, szeretem a pörgést, a tempót, a sportot, az embereket, az adrenalint. Majd lelassulok, megnyugszom, lehiggadok egyszer. Talán. De lehet, hogy örökre újságíró maradok.
