Hé Hajós!
Álltam az ismert világ legnyugatibb csücskén, és néztem a TengerÓceánt, a végtelenben ért véget. Gondolkoztam, hogy kivel szeretnék most leginkább a semmibe bámulni-családdal, barátokkal, veled vagy egy kósza szeretővel? Aztán persze eszembe jutott Szindbádod, és hogy az ember mindig egyedül van legbelül. Most elfogadtam, és megnyugodtam. Jó volt ott egyedül állni, nem hiányzott senki és semmi. Mindenki bennem van. Te pedig minden egyes csepp vízben.
Tóth Árpád is jól megmondta
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
