Napokban lejátszódó párbeszéd:
(Háttér: lakáskeresőben és esetleg majd felújításban vagyok. Egyik dán barátom hasonló cipőben jár, a lakást már megvette, éppen felújítja)
Sz: -Hogy halad a lakás?
J:-Lassan, tapétát szedek le, falat rombolok, festek, kicsit fárasztó munka mellett.
Sz: -Miért nem fogadsz fel munkásokat, és bízod rájuk?
J:-Itt ez nagyon drága, az adót utánuk fizetni.
Sz:-Ja, persze, persze ez Dánia. De akkor miért nem fogadsz fel magyar munkásokat, elég olcsón kijönnél.
J:- Akkor rossz helyzetbe hoznám a dán munkásokat, tőlük venném el a munkát. Inkább csinálom egyedül.
Sz:-Nézd globálisan a dolgot, így a magyar munkást is megfosztod a pénztől.
J:-Na jó, hagyjuk, úgyse érted. Itt Dániában, aki nem engedheti meg, hogy munkaerőt alkalmazzon, az maga csinálja.
Na, itt tartunk, itt tartanak. Adó befizetve, protekcionizmus a köbön.