Szindbád lelkű barátom mondása, hogy az ember egyedül születik és egyedül hal meg.
A két legfontosabb esemény között csak időt töltünk másokkal, és próbáljuk elhinni, elhitetni, hogy nem vagyunk egyedül. De az ember mindig egyedül van. Úgy igazán, mélyen, legbelül.
Ez annyira kiábrándító, annyira pesszimista és annyira igaz.
