Akinek gesztenyét adtam, az életemből adtam. Nagyapámtól tanultam az apró, tökéletes kis termés csodatévő energiájáról, de már előtte is mindig vonzott gyönyörű formája. Megmagyarázhatatlan kapcsolat.
Legelőször Szindbádnak adtam. Nem ismertük egymást akkor még, csak pár szót váltottunk. Élet és halál között volt. Nem akart meghalni, de élni se volt kedve nagyon. A műtőasztalon maradt a lelke. Budapest legfüstösebb, legzajosabb szórakozóhelyére mentünk. Már napok óta ott lapult a zsebembe, szorongattam és tudtam, hogy oda kell neki adnom, hogy túlélje. Elkaptuk egymás tekintetét, összeszorítottam tenyerembe kis élet gesztenyémet, kinyújtottam kezem. Ő anélkül, hogy megnézte volna, mit adok, elvette és a zsebébe tette. Kezemből kezébe, kérdés nélkül. Megmagyarázhatatlan kapcsolat. Csak annyit kértem akkor, hogy ne haljon meg. Hajós és a Ördög is vele ment volna.
Túléltük mindahányan.
